A megnövekedett energiaárak miatt sokan gondolkoznak a nyílászárók cseréjén még a fűtési szezon előtt. Ugyanezen okból kifolyólag az építkezők számára is kiemelten fontos szempont lett a minél jobb hőszigetelési érték, amihez a kiváló termékek mellett a beépítés minősége is nagyban hozzájárul.
Sok embernél okoz jelenleg fejtörést, hogyan lehetne jobban spórolni a megnövekedett rezsiköltségeken. Ehhez kapcsolódóan fontos szempont, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a nyílászáróknál jelentkező hőveszteséget annak érdekében, hogy kevesebb energiára legyen szükség a lakás melegen tartásához. Ennek köszönhetően ugyanis jelentős mértékben csökkenthető az energiaszükséglet, ami szemmel látható változást hozhat a fűtésszámla végösszegét illetően.
Ismered a szolgáltatásainkat?
Ahogyan egy korábbi cikkünkben már megírtuk, hőszigetelés szempontjából minden esetben négy alapvető tényezőt kell megvizsgálni, melyek közül az egyik legfontosabb a nyílászáró.
A hőszigetelés hatékonysága azonban nem csak a profilrendszerek minőségén múlik, a kiváló szigeteléshez az ajtók és ablakok beépítési módja is nagyban hozzájárul, aminek feladata a nyílászáró élettartamát nagyban befolyásoló beépítési stabilitás is. Most megmutatjuk, hogy milyen nyílászárórögzítési módok közül választhatsz, ha ablakcserén vagy beépítésen gondolkozol!
1. Tokon átmenő csavarozás
Napjainkban ez a leggyakoribb rögzítési mód Magyarországon. Lényege, hogy beépítés előtt a tokszerkezeten meghatározott mennyiségű furatot kell létrehozni. A furatok számát a nyílászáró mérete határozza meg, azaz hogy milyen hosszúságú az adott tokszerkezet teljes kerülete. Az előfúrt tokot be kell helyezni a falnyílásba, be kell állítani a megfelelő pozíciót, majd ezt követően átmenő csavarozással rögzíteni a falhoz. Ezzel a beépítési móddal az a probléma, hogy megfelelő merevségű rögzítés csak beton falszerkezet esetén érhető el, minden egyéb épületszerkezethez valamilyen specifikus dübelt és csavart kell alkalmazni, ellenkező esetben a szerelőhézag purhabbal való kitöltése előtt a szerkezetek mozoghatnak, instabilak lehetnek.
Nyiss a lehetőségekre!
Sokak számára fontos szempont lehet az is, hogy hőátbocsátás szempontjából is a tokon átmenő csavarozás a legkevésbé hatékony rögzítési mód. Mivel ennél a beépítésnél a tokot teljesen át kell fúrni, majd fém csavarokkal rögzíteni, az acél hővezető tulajdonságából adódóan minimális hőhíd alakulhat ki, ami ronthat a nyílászáró szigetelési teljesítményén.
Azok számára, akik ezt a rögzítési módot választják jó hír, hogy bizonyos profilgyártók termékeihez már elérhetők profilspecifikus központosító hüvelyek, amik lehetővé teszik a jobb minőségű kivitelezést a tokon átmenő rögzítési módnál is. Egy speciális fúrósablont alkalmazva ugyanis nem a tok közepén alakítjuk ki a rögzítési pontokat, hanem a tok belső szélénél, ezáltal három szempontból is jobb lesz a nyílászáró rögzítése: egyrészt az acélmerevítést nem érinti a fúrás, csak a műanyag kamrákat, másrészt ha külső falsíkra kell pozícionálni a nyílászárót, kisebb az esetleges falrepedések kockázata, harmadrészt pedig a több műanyag kamrán áthaladó csavar sokkal stabilabb rögzítést eredményez.
Összességében a tokon átmenő csavarozás a leggyorsabb, legkedvezőbb árú, valamint a legkevesebb helyreállítást és utómunkát igénylő rögzítési mód, tehát egy lakásfelújítás esetén ez a legkézenfekvőbb megoldás.
Fontos leszögeznünk, hogy a purhab nem rögzítésre szolgál!
Sajnos ennek ellenére nagyon sokan kihasználják a purhab erős fixáló erejét, holott ez az anyag nem erre szolgál. A pusztán purhabbal történő rögzítés többek között azért nem jó, mert nem ad megbízható tartást a nyílászáróknak, így az évek alatt a folyamatos szélnyomás, csapadék és egyéb időjárási körülmények miatt jelentkező folyamatos terheléstől a purhab rögzítő ereje csökkenhet, ami a nyílászáró kilazulásához vezet. Így nem győzzük hangsúlyozni ügyfeleinknek: a purhab nem egy ablak rögzítési alternatíva, attól függetlenül, hogy sokan a mai napig így építik be a nyílászárókat Magyarországon.
2. Rögzítőfüles beszerelés
Ez a rögzítési mód alapjaiban különbözik a tokon átmenő csavarozástól, egy jóval professzionálisabb módszer. Emiatt ugyan kisebb pluszköltséggel jár, de hosszútávon sokkal jobban megtérül. A technológia lényege, hogy nem kell átfúrni a tokot, hanem az külső acél fülekkel kerül rögzítésre a falhoz. A rögzítőfülek a tokok külső felületére, a falkávával párhuzamosan vannak felszerelve. A legstabilabb rögzítést mindig a tokszerkezettel kompatibilis gyári, vagy gyárival azonos minőségű rögzítőfül biztosítja – amellyel A Te Ablakod csapata is rendszeresen dolgozik -, mert ezeknek a füleknek a tokhoz csatlakozó része specifikus, az adott profilrendszerhez pontosan illeszkedő kialakítású, így biztosítva a megfelelő kapcsolódást. A fülek falszerkezethez való rögzítése ennél a technológiánál speciális peremes dübelekkel és csavarokkal történik, amik minden falanyagban kifejezetten erős tartást biztosítanak. Emiatt a szerelőhézag kitöltését követően a purhab kizárólag hőszigetelési feladatot lát el, így nem kell tartani az időjárás és nagy szárnysúly okozta későbbi kilazulástól. Mivel a tokszerkezeten nem készülnek átmenő furatok, így a hőtechnikai jellemzők is kedvezőbben alakulnak.
Azonban mint minden rögzítési módnak, a rögzítőfüles beépítésnek is vannak hátrányai. A tokon átmenő csavarozástól eltérően az épületszerkezeten lévő rögzítési pontok nem a tokprofil mögött, annak takarásában helyezkednek el, hanem azzal párhuzamosan a belső falkáva felületén. A beépítést követően a rögzítőfülek láthatóak maradnak, ezért esztétikai helyreállítást – több rétegű vakolást és glettelést, vagy gipszkartonos fedést – kell alkalmazni az adott belső falfelületeken a látszó rögzítés takarása végett. Így ez a rögzítési mód kevésbé lesz alkalmas abban az esetben, amikor fontos szempont a minimális helyreállító munkára való törekvés. A rögzítőfüles beszerelést így jellemzően újépítésű házak, vagy teljes ház- illetve lakásfelújítás esetén javasoljuk, vagy olyan esetekben, amikor a teljes belső falszerkezet helyreállítása a komplex kivitelezés részeként elvégezhető.
3. Konzolos beépítés
A konzolos beépítés a legjobb hőtechnikai jellemzőkkel rendelkező rögzítési megoldás. A folyamat bonyolultsága miatt ugyanakkor a legspeciálisabb és legidőigényesebb is, így a cikkünkben felsorolt módszerek közül egyben a legköltségesebb. Gyakorlatilag újépítésű ingatlanok esetén alkalmazható, ez a passzívház besorolású ingatlanok elsődleges beépítési technológiája. A konzolos beépítés lényege, hogy az ablakokat nem falazott falkávába, hanem külső falsíkra rögzített “L” konzolokkal a külső falsíkon kívülre, a homlokzati hőszigetelés síkjába tolva rögzítik. Mivel a konzolos rögzítés műszaki és esztétikai szempontból is speciális feltételeket kíván, így azok számára ajánljuk, akik újépítésű, vagy homlokzatszigetelés kialakítását is magában foglaló, teljeskörű felújítás előtt álló ingatlanhoz keresnek korszerű beépítési megoldást.
Lássuk tehát a három nyílászáró rögzítési mód legfontosabb tulajdonságait!
Láthatjuk, hogy mindhárom rögzítési módnak megvan a maga létjogosultsága, de nagyon fontos tisztában lenni azzal, milyen esetben melyik a műszakilag és pénzügyileg is legoptimálisabb megoldás. A tokon átmenő csavarozás jelenleg a legelterjedtebb, ám a legkevésbé professzionális rögzítési mód, melyet jellemzően lakások ablakcsere munkálatai esetén ajánlunk. A rögzítőfüles beszerelés ideális családi házak ablakcseréjéhez és újépítésű házak ablak beépítéséhez, és ugyan a beépítést követően- felújítás ill. csere esetén- nagyobb helyreállítási munkát igényel, jóval stabilabb rögzítést tesz lehetővé, valamint jobb hőszigetelést eredményez a tokon átmenő csavarozásnál. A konzolos beépítés egyértelműen a legjobb hőszigetelési értéket nyújtja, ám mivel ez egy viszonylag bonyolult és összetett beépítési mód, kimondottan újépítésű házak, vagy homlokzatszigetelést is magában foglaló felújítások esetében alkalmazható.
